Egy nógrádi tudós a háborúban

Nagy Iván, mint ügyvédbojtár, 1848-ban


Nagy Iván akadémikus, történész, a magyar családtörténet és címertan alapművének számító Magyarország családai... sorozat szerzője és a Nógrád Vármegyei Múzeum (ma: Palóc Múzeum) alapítója Balassagyarmaton született 1823-ban, és a szintén Nógrád megyei Horpácson hunyt el 1898-ban. Huszonnégy éves fiatalemberként élte meg a forradalom kitörését. Barátja, Krúdy Gyula rábeszélésére lépett be a 7. hovédzászlóalj 4. századába. A pákozdi csatáról – naplója szerint – csak felületes benyomásai lehettek: „Összeütközött Jellačić a mieinkkel. Mi a tó túlsó partjáról a síkról néztük, de mi történt ott, hogyan folyt le a harc, azt bizony nem igen láthattuk főleg egy részben a nagy füstfölleg miatt is. Estig helyben álltunk, és mivel este visszafelé (hátrálva) parancsoltattunk, abban a hiszemben voltam, hogy vesztettünk.” A zászlóalj katonái később ott voltak a Lajta első, október 16-i, és második, október 20-21-i átlépésénél.

A 49. honvédzászlóalj katonájaként részt vett az erdélyi hadműveletekben. Temesvár alatt egy szakasz élén harcolt a várból kitörő őrsereg visszaszorításáért. Ez az összecsapás volt Nagy Iván igazi tűzkeresztsége. Emlékiratából úgy tűnik, jól megállta a helyét, s jól viselte a harctéri lelki-testi megpróbáltatásokat.

Június 18-án Nagy Ivánt kinevezték hadnaggyá. Részt vett a visszavonulásban. Facséton tudta meg, augusztus 15-én, a világosi fegyverletétel hírét. Másnap írott versében árulásnak nevezte a lépést. Folytatni akarta a küzdelmet, és Bem Erdélybe készülő seregéhez csatlakozott. Jelentkezett Guyon Richárd vezérőrnagynál, aki főhadnaggyá kinevezte. De a bukás végett vetett katonaéletének. Kalandos hazatérése után a korszak immár nem a történelemcsinálásnak, hanem a történetírásnak kedvezett.
.
Nagy Iván 1848/49-es eseményekről írott naplója letölthető itt.

Nagy Iván 1847-ben készített rajza Balassagyarmatról

Nincsenek megjegyzések: