Forradalom és szabadságharc 1848/49

Az 1800-as évek új világot teremtettek Európában és Magyarországon. A forradalmat megelőző évtizedekben megindult a polgárosodás, teret nyert az ipar, virágzott a nemzeti kultúra. 1848. március 15-e és az azt követő események pedig visszafordíthatatlanná tették az átalakulást. A kiváltságait feladó nemesség maga állt a változások élére. Egyenlők lettünk törvény és az adóhivatal előtt. Petőfi Sándor elszavalta a forradalom jelképévé vált Nemzeti dalt. Győzött a forradalom! Az ünneplésre nem sok idő maradt, a közös célok egységbe szólították a társadalom különböző rétegeit. Mert táborba kellett menni, amikor az ország függetlensége került veszélybe. Ez volt az 1848-49-es szabadságharc. A bécsi udvar az európai forradalmi hullám elültével szerette volna szorosabbra fogni a gyeplőt a rebellis magyarokon is. A független magyar kormány és az önrendelkezés 12 pontba foglalt követelései kerültek veszélybe. A fegyveres szabadságharc végleges szakításhoz vezetett Béccsel, az uralkodóval, és tragikus összeütközéshez a Magyar Királyság nemzetiségeivel. Kossuth Lajos lett a nép vezére. Ő volt a kor legnépszerűbb politikusa, államférfija. Személyét olyan általános tisztelet övezte, amiről a politikusi pályát választók ma csak álmodozni mernek. Végül az orosz cár küldött segítséget a császárnak. Ekkora túlerővel nem bírhattunk. A szabadságharc elbukott, és kezdetét vette a véres megtorlás, melynek áldozatává vált az ország első miniszterelnöke, Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú. A reformkor és a forradalom céljait, eredményeit azonban nem lehetett katonai túlerővel elsöpörni.

Felhívás

Levéltárunk kéri és örömmel fogadja azok jelentkezését, akik megajándékoznának bennünket a tulajdonukban lévő fényképekkel, levelekkel, filmekkel, iratokkal, tárgyakkal! Egyedi, történeti szempontból értékes darabokat vagy gyűjteményeket megvásárolunk! Külön is gyűjtjük a szocializmus évtizedei és a rendszerváltozás dokumentumait. Elérhetőség: Salgótarján / 32-412-801; arpad@nogradarchiv.hu Balassagyarmat / 35-300-745; levbgy@enternet.hu Web: http://www.nogradarchiv.hu/

Nógrád a szabadságharcban

Repeczky kormánybiztos felhívása a megye lakosaihoz (A kép nagyítható!)
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
..
..
.
.
.

.

A megyében az országgyűlési követek jelentéseiből és a Pesten tartózkodó nógrádiak leveleiből értesültek a forradalmi eseményekről. A „közbátorság” és a rend fenntartását egy 12 fős ideiglenes választmány biztosította, Ráday Gedeon vezetésével, akit áprilisban neveztek ki a megye új vezetőjévé.

Bibithi Horváth Elek alispán

Nógrád polgárai is – legalábbis a törvény szövege szerint – egyenlők lettek. Megszűnt a jobbágyság, eltörölték a földesúri terheket, mindenki köteles volt a maga tehetsége szerint hozzájárulni a közterhekhez. A népünnepélyek mellett azonban volt, ahol „kevés látható örömet idézett elő” a változás. A volt jobbágyok, de a nemesek is féltek az újtól. Viszont Etesen, Kishartyánban és Sámsonházán egyenesen megtagadták a további földesúri szolgálatot. Az összetűzések elkerülésére és a rend fenntartása érdekében szervezték meg a nemzetőrséget. Összeírták a fiatalabb korosztályokat, számba vették a sor alá kerülő 20–25 éves férfiakat, akik közül sokan vonultak hadba, s vettek részt a szabadságharc véres ütközeteiben. 1848. augusztus 21-étől abban a bizottságban, amelynek feladata a nemzetőrök és újoncok kiállítása volt, vezető szerepet töltött be Madách Imre, Az ember tragédiája későbbi szerzője.

1848. júniusában azután Nógrádban is megtartották az első, népképviseleti országgyűlési választásokat. A megye közel kétszázezer fős lakosságának 8%-a került a választói névjegyzékbe, ami a jogosultak számának megháromszorozódását jelentette.
.

A megye 1849. január második felében vált hadszíntérré. A császáriak elől visszavonuló magyar főerők feladták a területet. Windisgraetz tábornagy „és hadi fővezér” Nógrádba is császárhű biztost nevezett ki. A tisztviselői kar kénytelen volt letenni a hűségesküt. Elrendelték a Habsburg-zászlók kitűzését, „emellett azonban a’ nemzeti színűnek kitűzése is megengedtetett”. De még a sóhivatal és a posta kerítését is fekete-sárgára – a császári színekre – festették!
.

1849-ben, a tavaszi hadjárat következtében, Nógrád ismét magyar lett. Arra hivatkozva, hogy előzőleg Balassagyarmat meghódolt a császárnak, az újra hivatalba lépő kormánybiztos, Repetzky Ferenc, a megye székhelyét Losoncra helyezte. Azonban hamarosan Nógrádot is elérte az orosz csapatok támadása, akik I. Ferenc József kérésére vettek részt a magyar szabadság vérbefojtásában. Repeczky felhívások sorozatát adta ki a lakosság mozgósítására, de a hadi eseményeket ez már nem tudta befolyásolni. Az orosz és császári csapatok döntő túlereje eltiporta a szabadságharcot. Július elején – báró Andreánszky Sándor személyében – már ismét császári biztosa volt a megyének. A függetlenség ügye Nógrádban is elveszett.

Losonc a függetlenséget ünnepli

A losonci népünnepély programja (A kép nagyítható!)

1849 tavaszára Losonc felszabadult, a császári zászló helyére a magyar lobogó került a református templom tornyára. Az orosz cár csapatai már megkezdték a bevonulást Magyarországra, és a túlerő elsöpört mindent, ami az útjába került. Losoncon még maradt egy lélegzetvételnyi idő, arra, hogy ünnepeljük a függetlenséget. 1849. április 14-én mondta ki a magyar országgyűlés a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását, Magyarország és Erdély függetlenségét Ausztriától. Losonc belső piacán május 22-én függetlenségi ünnepélyt tartottak, ahol a „Nemzet Függetlenségi nyilatkozata s nemzeti színű szalagok minden község részére által vehetők” voltak. A vármegye ünnepi közgyűlése után a piacon szónoklatok és hálaadó imák hangzottak el magyar és tót nyelven. Délután népünnepély, este díszkivilágítás volt, és virágok mindenütt. A virágokhoz nyúlni tilos és mindenki kéretik „illő viseletre, s a rendezők iránti engedelmességre!"

Balassagyarmat új címert választ

A közös teherviselés és az úrbéri terhek (különböző adófajták, robot, kötelező ajándékok, járadékok) megszüntetésének követelése ott van a 12 pont közepén, a 6. és a 7. helyen. Bizonyára nem véletlen, hogy az úrbériség megszűnte és a pesti forradalom kitörése után kevéssel Balassagyarmat város tanácsa új pecsétet vésetett, amelyen István király a Szent Koronát Szűz Máriának és a karján ülő kisded Jézusnak ajánlja fel. A korábbi, 1810-től használt pecsétképen ott voltak a város földesurainak jelképei: a Balassa család bölényfeje és a Zichyek keresztje, mutatva a város birtokosainak jelenlétét és hatalmát. (A képek nagyíthatók!)

Most jó lenni katonának...

A honvéd csapatok visszafoglalják Budát az osztrákoktól.

Than Mór festménye

.

A megye közgyűlésének tagjai 1848. március 24-én fegyvereket kértek 200 lovas és 800 gyalogos polgárőr számára a közrend biztosítására. Másnap utasították az illetékes szolgabírákat a „nemzetőrségi seregek” felállítására Balassagyarmat, Szécsény, Fülek, Gács, Nagyoroszi, Szirák és Kékkő községekben. Májusban Mészáros Lázár hadügyminiszter Lányi Istvánt küldte a megyébe toborzóbiztosnak. A nógrádi nemzetőrséget a délvidéki lázadók elleni harcra akarták küldeni.
.
Augusztusban folytatták a szervezést és szeptemberben már 1100 nemzetőr állt útrakészen, 304 szuronyos puskával, 100 vadászpuskával 400 pedig kiegyenesített kaszával. Szeptember 11-én Érsekvadkerten volt a zászlószentelés, innen vonultak Rétságon és Tolmácson át Vácra, ahol mindenki szuronyos puskát kapott. Szeptember 18-án újabb 3030 honvéd újonc kiállításáról hozott határozatot a megyei közgyűlés.
.
Miután január 18-án Balassagyarmatra, majd egy hónap múlva Losoncra is bevonultak a császári csapatok, a tisztikar kénytelen volt behódolni a királyi biztosnak. Az esküt, Madách Imrével együtt, aki katonai főbiztos volt, február 4-én tették le, kényszer hatására. A tavaszi hadjárat során a megyéből elkergették a császáriakat, újjászervezték a vármegye vezetését. Azonban a régi tisztikarból többen hivatalukban maradtak, így Madách Imre, aki bár lemondott hadbiztosi állásáról, továbbra is árvaszéki ülnök és választmányi tag maradt. Repetzky kormánybiztos megkezdte az önkéntes szabadcsapatok újbóli szervezését. Májusban az orosz betörés hírére Szemere Bertalan miniszterelnök népfelkelést rendelt el, amit ún. Választmányok szerveztek. Ezek egyikének lett az elnöke Madách Imre is.

1848 nyarán kezdődött a nemzetőrök toborzása

Madách Imre a szabadságharcban

Madách Imre (1823–1864) Nógrád szülötte, halhatatlan főművét – Az ember tragédiáját – is itt alkotta meg. 1848-ban, két öccsével egyetemben, a forradalom híve lett. Kezdetben mint főhadbiztos, majd a sorozó bizottság tagjaként tevékenykedett. Maga is csatlakozni akart a sereghez, de ebben betegsége megakadályozta. 1849. június 6-án, az orosz csapatokkal szemben általános népfelkelésre szólította fel több nógrádi település lakosságát.
Öccse, Madách Pál, Kossuth futáraként fontos küldetés teljesítése közben, tüdőgyulladásban halt meg. Nővére, Mária, annak férje és kisfia, román rablógyilkosok áldozatai lettek, Nagyvárad felé menet. Testüket, támadóik, disznók elé vetették.

A katonai vereség után a nógrádi csapatok a sztregovai Madách-birtokon rejtették el fegyvereik egy részét. 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos, Kossuth volt titkára rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben írta meg Az ember tragédiája első változatát, Lucifer címen.

Egy nógrádi tudós a háborúban

Nagy Iván, mint ügyvédbojtár, 1848-ban

Nagy Iván akadémikus, történész, a magyar családtörténet és címertan alapművének számító Magyarország családai... sorozat szerzője és a Nógrád Vármegyei Múzeum (ma: Palóc Múzeum) alapítója Balassagyarmaton született 1823-ban, és a szintén Nógrád megyei Horpácson hunyt el 1898-ban. Huszonnégy éves fiatalemberként élte meg a forradalom kitörését. Barátja, Krúdy Gyula rábeszélésére lépett be a 7. hovédzászlóalj 4. századába. A pákozdi csatáról – naplója szerint – csak felületes benyomásai lehettek: „Összeütközött Jellačić a mieinkkel. Mi a tó túlsó partjáról a síkról néztük, de mi történt ott, hogyan folyt le a harc, azt bizony nem igen láthattuk főleg egy részben a nagy füstfölleg miatt is. Estig helyben álltunk, és mivel este visszafelé (hátrálva) parancsoltattunk, abban a hiszemben voltam, hogy vesztettünk.” A zászlóalj katonái később ott voltak a Lajta első, október 16-i, és második, október 20-21-i átlépésénél.

A 49. honvédzászlóalj katonájaként részt vett az erdélyi hadműveletekben. Temesvár alatt egy szakasz élén harcolt a várból kitörő őrsereg visszaszorításáért. Ez az összecsapás volt Nagy Iván igazi tűzkeresztsége. Emlékiratából úgy tűnik, jól megállta a helyét, s jól viselte a harctéri lelki-testi megpróbáltatásokat.

Június 18-án Nagy Ivánt kinevezték hadnaggyá. Részt vett a visszavonulásban. Facséton tudta meg, augusztus 15-én, a világosi fegyverletétel hírét. Másnap írott versében árulásnak nevezte a lépést. Folytatni akarta a küzdelmet, és Bem Erdélybe készülő seregéhez csatlakozott. Jelentkezett Guyon Richárd vezérőrnagynál, aki főhadnaggyá kinevezte. De a bukás végett vetett katonaéletének. Kalandos hazatérése után a korszak immár nem a történelemcsinálásnak, hanem a történetírásnak kedvezett.

.

Nagy Iván 1848/49-es eseményekről írott naplója letölthető itt.

Nagy Iván 1847-ben készített rajza Balassagyarmatról

Mikszáth „hőse" 1849-ben

Mikszáth Kálmán (1847–1910)

.

Kisvárosi szürke alakok nőttek meg, váltak érdekes emberekké Mikszáth Kálmán írói fantáziájában. Ezek egyike Thuránszky Kristóf Balassagyarmaton praktizáló ügyvéd, Stofi bácsi. Akit az író összeugrasztott Snapsz Augusztinnal a Miért fél Stofi bácsi a porosztól? című elbeszélésében, összeveszített a Batyus zsidó lányában az esküdtekkel, és kidobatott az ablakon a Fekete szemekben. A korabeli igazságszolgáltatás apró fogaskerekeként az volt Stofi bácsi véleménye, hogy a tekintetes bí­ró­­ság csak akkor nem tesz rosszat, mikor semmit sem tesz.
.
De más furcsaságok is akadtak Thuránszky Kristóf életében, ami Mikszáth fantáziája által hozzátett elemek nélkül is regényes lehetett, ahogyan erről Balassagyarmat város hites jegyzőjének Divény Istvánnak a tollából is értesülhetünk. Görgey csapatai 1849 januárjában Nógrád megyén keresztül vonultak vissza a bányavárosok felé, nyomukban a császári katonasággal. Divény így rögzíti a történteket: „Kedves utódaink számára szomorú szívvel ide iktatjuk, hogy a városunkba béütött gróf Civalart dzsidás ezred első századából Denát hadnagy vezérlete alatt 25 katona.” Mivel a megyeházán nem akarták elszállásolni őket, így ez a feladat a város tanácsnokaira maradt, akik a katonák kívánságára a város széli Jaulusz-kocsmát jelölték ki, ahová – „maga is elejükbe állva” – Thuránszky Kristóf vezette az idegen csapatot. Útközben elmesélte a katonáknak azt is, hogy alig fél órával ezelőtt puskaport, fegyvereket küldött Őrhalom felé kocsikon a vármegye…
.
Ezért az árulásért „a helybéli fiatalság Thuránszky Kristófot, mint árulót, felakasztani akarta, de ez a katonaság eleibe szökött”. Az ügyvéd nem ehette sokáig a császáriak kenyerét. 1849 tavaszán felszabadult Balassagyarmat, Thuránszky pedig „elfogatott a helybéli Guerillák által”.
.
Az életét – Mikszáth és a mi szerencsénkre – megkímélték. Az egri börtönben faragta különös rímeit: a papíros egyik oldalára Kossuthot dicsőítő és Ferenc Józsefet gyalázó, a másik oldalára pedig megfordítva írt verseket, mire „mint őrültet az irgalmasok kórházának adták át, s ahol az akkor dívó gyógymód szerint naponkint zuhanyozták.”

A gyarmati ifjak éji zenéje

Balassagyarmat főutcája a 19. század közepén

.

A tavaszi hadjárat sikereinek Nógrád vármegye is örülhetett. Görgei Artúr nem ide csoportosította a főerőket, de így is futott az ellen. 1849. április 11-én délben két honvéd érkezett Balassagyarmatra, akik a katolikus templom tornyában függő sárga-fekete zászlót lehozták, rúdját darabokra törték, a lobogót széttépték. A helybeli polgári lakosok szívből örvendtek a tettnek, „de senki szólni nem merészelt”. „Bekövetkezvén az éj, mindennek örömére a fiatalság a városban éjjeli zenével járt, különféle Uraságoknál meg állott, azokat több magyar nóták előadásaival megtisztelték. Szerémy Antal úrnak házánál egyedül Indulókat húzattak, ’s így telt az éj” – örökíti meg a város jegyzője.

A rétsági csata

Görgei Artúr fővezér

.

Alig egy hónappal a szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel előtt, 1849. július 17-én zajlott le a rétsági csata. Görgei Vácról visszavonuló honvédjei és a Rüdiger cári tábornok által vezetett orosz seregek csaptak össze. A korábban szerzett fejlövése miatt lázzal küszködő Görgei a Váctól Rétságig tartó harcot személyesen irányította. Leiningen Károly honvédtábornok és Poeltenberg Ernő hadai Rétságnál visszaszorították az oroszokat.
.

Az oroszok ellentámadást indítottak, melynek során Rétságot hevesen ágyúzták. A község ennek következtében több helyen kigyulladt. Ezalatt Poeltenberg tábornok, a VII. hadtesttel elfoglalta a falu mögötti magaslatokat, s ezt az állást – az ellenség rendkívül erős tüzérségi támadása ellenére – sötét éjszakáig megtartotta. A rétsági helytállásnak volt köszönhető, hogy a fősereg, rendezve sorait, zavartalanul megérkezhetett Balassagyarmatra.

A visszavonulás megelőző állomása: a váci csata Than Mór festményén

Az oroszok porig égetik Losoncot

Az oroszok puszta kézzel kapartatják ki társaik holttestét a losonciakkal

.

1849. augusztus 1-én a közeli fürdőnél 150 magyar gerilla megtámadott és megölt több beteg cári katonát és tisztet. Alig egy hét múlva Grabbe tábornok kozákjai körülkerítették a várost, melyből addigra sokan elmenekültek, de a lakosok többsége, az idősek és a betegek otthon maradtak és várták a véget. Az oroszok óriási sarcot vetettek ki és hajtottak be, ám az ígért kegyelmet nem adták meg. A megrémült polgárokat a legyilkolt oroszok közös sírjához terelték és kényszerítették őket, hogy a holttesteket csupasz kezükkel kaparják ki a sírból. az A lerészegedett katonaság három napos szabad rablása során a polgárok házait kifosztották, lerombolták és miközben kancsukával verték a szerencsétleneket, utolsó ruháikat is elvették tőlük. Már tisztjeik sem tudták jobb belátásra bírni az emberi mivoltukból teljesen kivetkőzött, a templomokat is kifosztó kozákokat és orosz katonákat, akik őrült orgiájuk végén, augusztus 9-én az összetört bútorokból a piactéren hatalmas tüzet rakva, tábori zeneszó mellett hahotázva, vigadva gyújtogatták egyenként a házakat és közben leitták magukat az eszméletlenségig. A pusztítás következtében a város lakossága a negyedére, 1400 főre csökkent, hiszen az elmenekülteknek nem volt hova visszatérni.

.

Losonc pusztulása 1849-ben

Salgótarjáni gerillák

.

Az 1849 januárjában a Honvédelmi Bizottmány utasítása azzól rendelkezik, hogy a megszervezett szabadon mozgó gerilla csapatok „a rendes hadsereghez nem csatoltatnak, hanem minden csapat maga kezére fog az ellenség ellen működni. Hangyamódra az ellenséget körüllepjék, azt szüntelen nyugtalanítsák, soha békét ne hagyjanak, az élelmiszereket előle eltakarítsák, társzekereiket elfoglalják, éjjelenként oldalt és hátul megtámadják és pusztítsák".

.

Saját zsebre zsákmányolhattak, a foglyokért pedig díjat kaptak. Kemény Károly honvéd főhadnagy csapata hajtotta végre a véres bosszút kiváltó losonci rajtaütést. De a többszörös túlerővel szemben nem volt értelme a további harcnak. Másfél hónappal a világosi fegyverletétel után, szeptember 29-én, az akkor még kicsiny falunak számító Salgótarjánban került sor a gerilla őrsereg feloszlatására. Vezetőik parancsára a gerillák mintegy 1300 fegyvert kocsira raktak és elrejtettek a megyében, különböző rejtekhelyeken. Jutott ezekből Madách alsósztregovai csőszének kunyhójába is, ahol 1850-ben találta meg a 133 darab fegyvert a császári csendőrség.

Elbukás és megtorlás Nógrádban

Szontagh Pál (1820–1904) a főrendiház tagja, belső titkos tanácsos, a reformkori Nógrád vármegyei nemesi ellenzék egyik vezetője. A szabadságharc bukása után azzal vádolták, hogy segítette Bem József Bécsből való menekülését és ezért kétévi börtönre ítélték. Olmützben raboskodott.
.
.
.
.

Miután Görgei és csapatai elhagyták a megye területét, az orosz előhad július 18-án délután megszállta Balassagyarmatot. Pár nappal később elfoglalták Szécsényt, majd Losoncot is. Ekkor indultak meg a tárgyalások a két főhadiszállás, Balassagyarmat és Rimaszombat között. Az orosz csapatok egy hónap után vonultak tovább. Repetzky kormánybiztos július 24-én adta ki rendeletét, melyben rögtönítélő bíróságot ígért a hazaárulóknak, felszólított mindenkit a magyar kormány rendeleteinek betartására és a kóborló honvédek fegyvereinek és ruháinak összeszedésére hívta fel a lakosságot.
.
Szeptember közepén érkezett meg Balassagyarmatra a világosi fegyverletétel híre, 22-én pedig öt század osztrák gyalogos, amivel kezdetét vették a letartóztatások. Többeknek, például Repetzkynek sikerült elbujdosniuk. A megye katonai megszállásával egyidőben megindult az abszolutizmus politikai, közigazgatási szervezetének kiépítése, amihez megvolt a császárhű megyei tisztikar is, élén Jankovich László volt másodalispánnal és Bory Pál kormánybiztossal.
.
Azokat, akik a szabadságharc idején tisztséget vállaltak, a pesti haditörvényszék elé kerültek, így Ráday Gedeon volt főispán, Kubinyi Ferenc, Friedriczky Lajos és Stréter László volt képviselők, Básthy Miklós volt főszolgabíró, Szontágh Pál volt külügyminiszteri fogalmazó, Stréter Lajos volt honvéd ezredes, Horváth Elek volt alispán, és több tiszt, valamint lelkész. Stréter Lajost halálra ítélték, de sikerült megszöknie, Kubinyi Ferenc és Csuty Zsigmond református lelkész is halálbüntetést kaptak, amit amnesztiával börtönbüntetésre változtattak. A gerillákat, mint közönséges rablókat, börtönbe zárták, de börtönbe került számos tanító, jegyző és lelkész is.

A fenti képet Madách Imre festette, és Görgei álma címen tartják számon. Az előtérben párducbőrön heverő, nyitott szemmel álmodó férfi maga Görgei. Mögötte asztalkán a fegyverletételi okmány. A feje felett lebegő nőalakok babérkoszorút tépnek szét, a dicsőség szertefoszlását jelképezve, éppúgy, mint a lefordított Kossuth-címer. A hátrészen akasztófák, melyek a 13 aradi vértanú emlékét idézik. A kép jól szemlélteti azt a meghatározó lélektani hatást, amelyet a szabadságharc bukása gyakorolt a kortársakra, hosszú évtizedekre meghatározva gondolkodásukat, értékrendjüket.

A szabadságharc emléke

A Nógrád-Honti Ellenzék 1898. március 18-i száma (A kép nagyítható!)

A szabadságharc leverése után tilos volt megemlékezni a hősökről. 1863-ban Losonc díszpolgárának választotta Kossuthot. A város főterén állt rövid ideig szobra is. 1910-ben avatták Holló Barnabás alkotását, amit 1919 januárjában döntöttek le a cseh légionisták, majd a városon végigvontatva a tüzérlaktanya istállójában helyeztek el. Itt találták meg 1969-ben, amikor egy tornaterem alapjait ásták ki. A helyi muzeológusoknak köszönhetően elkerülte a beolvasztást, biztonságos helyen várja sorsa jobbra fordulását. Balassagyarmaton elsőként a szabadságharcnak állítottak emlékoszlopot. A forradalom 50. évfordulóján ünnepi számot jelentetett meg a Nógrád-Honti Ellenzék.

Minden rezsim más értelmezést keresett és talált. A két világháború között a Horthy-rendszer élesen elhatárolta magát a forradalmaktól, így a ’48-as gondolatkör nemzeti elemei váltak uralkodóvá. A Rákosi rendszer – cinikus módon – szeretett 1848 örököseként tetszelegni. A hivatalos propagandában a huszárok osztályharcban vettek részt, és ott hordták a „bornyúban” a Kommunista Kiáltványt is. A Kádár-rezsim három eseményt zanzásított – Forradalmi Ifjúsági Napok néven – közös ünnepségfolyamba: március 15-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját, március 21-ét, és a Magyarország „felszabadításának” mondott április 4-ét. A szabadságharc emléke így volt hivatva szolgálni a proletárforradalmi tradíció előtérbe helyezését és a Szovjetunióhoz való ragaszkodás kifejezését.

Koszorúzás az Magyar Demokrata Fórum szervezésében a balassa- gyarmati Petőfi-emléktáblánál, 1989. március 15-én