Az 1800-as évek új világot teremtettek Európában és Magyarországon. A forradalmat megelőző évtizedekben megindult a polgárosodás, teret nyert az ipar, virágzott a nemzeti kultúra. 1848. március 15-e és az azt követő események pedig visszafordíthatatlanná tették az átalakulást. A kiváltságait feladó nemesség maga állt a változások élére. Egyenlők lettünk törvény és az adóhivatal előtt. Petőfi Sándor elszavalta a forradalom jelképévé vált Nemzeti dalt. Győzött a forradalom! Az ünneplésre nem sok idő maradt, a közös célok egységbe szólították a társadalom különböző rétegeit. Mert táborba kellett menni, amikor az ország függetlensége került veszélybe. Ez volt az 1848-49-es szabadságharc. A bécsi udvar az európai forradalmi hullám elültével szerette volna szorosabbra fogni a gyeplőt a rebellis magyarokon is. A független magyar kormány és az önrendelkezés 12 pontba foglalt követelései kerültek veszélybe. A fegyveres szabadságharc végleges szakításhoz vezetett Béccsel, az uralkodóval, és tragikus összeütközéshez a Magyar Királyság nemzetiségeivel. Kossuth Lajos lett a nép vezére. Ő volt a kor legnépszerűbb politikusa, államférfija. Személyét olyan általános tisztelet övezte, amiről a politikusi pályát választók ma csak álmodozni mernek. Végül az orosz cár küldött segítséget a császárnak. Ekkora túlerővel nem bírhattunk. A szabadságharc elbukott, és kezdetét vette a véres megtorlás, melynek áldozatává vált az ország első miniszterelnöke, Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú. A reformkor és a forradalom céljait, eredményeit azonban nem lehetett katonai túlerővel elsöpörni.
